Mini lovacskák
7. fejezet · Olvasósarok — Rodosz

Mini lovacskák
Archangelosz falu szélén, alig pár percre a szállásunktól van egy farm, ahol nagyon különleges állatok élnek: rodoszi mini lovak. Ez a világ egyik legritkább lófajtája — olyan kevés maradt belőlük, hogy szinte mindegyiknek külön neve van, és a farmon nagyon vigyáznak rájuk.
A mini lovak tényleg minik: a hátuk körülbelül asztalmagasságig ér, vagyis alig nagyobbak egy nagy kutyánál. Réges-régen a rodoszi gazdák munkára tartották őket, mert kis termetükkel ügyesen elfértek a szűk hegyi ösvényeken és a szőlősorok között.
A lovak amúgy is tele vannak érdekességekkel. Állva is tudnak aludni, mert a lábuk izmai és inai „lezáródnak”, így alvás közben sem esnek el. A szemük a fejük két oldalán van, ezért majdnem teljesen körbelátnak — még azt is észreveszik, ha hátulról közeledsz feléjük.
A farmon megsimogathatjuk és megetethetjük őket, és közelről is megnézhetjük, hogyan élnek. A lovak nagyon jól megjegyzik az embereket: ha kedves vagy velük, legközelebb már ismerősként üdvözölnek — finoman megszaglásznak, és várják a simogatást.
- A lovak nem tudnak böfögni, ezért nagyon kell vigyázniuk arra, hogy mit esznek.
- A ló füle szinte körbe tud forogni — abból is látszik, éppen mire figyel.
- A lovak egymás nyakát finoman harapdálva „vakargatják” egymást — ez náluk a barátság jele.
- Egy ló szíve körülbelül 4 kilót nyom — sokszorosa az emberének.