A pillangók völgye
6. fejezet · Olvasósarok — Rodosz
A pillangók völgye
Rodosz belsejében van egy árnyas, hűvös völgy, patakokkal, kis vízesésekkel és fahidakkal. Úgy hívják: Petaloudesz, vagyis a pillangók völgye. Nyáron valami varázslatos történik itt: a sziget minden tájáról tízezernyi lepke gyűlik össze a völgyben — mi is elmegyünk megnézni!
De miért pont ide jönnek? A völgyben különleges fák nőnek, amelyek gyantájának édeskés illatát a lepkék messziről megérzik. Ráadásul nyáron a sziget többi része forró és száraz, ez a völgy viszont hűvös és párás — tökéletes hely a pihenésre a nagy melegben.
A völgy lakói a csíkos medvelepkék. Nappal a fák kérgén és a sziklákon pihennek, és olyan ügyesen beleolvadnak a környezetükbe, hogy első ránézésre észre sem veszed őket. De ha egy lepke felröppen, elővillan a piros alsó szárnya — mintha titkos jelzést adna.
A völgyben van egy fontos szabály: tilos hangoskodni, tapsolni és megijeszteni a lepkéket. Ha ugyanis felriadnak, sokat kell repülniük, elfáradnak, és nem marad erejük a nyár végére. Úgyhogy mi is lábujjhegyen, suttogva sétálunk majd a hidakon — így a legizgalmasabb úgyis!
- A csíkos medvelepke valójában éjjeli lepke — ezért pihen egész nap.
- A lepkék a lábukkal kóstolják meg, hogy min állnak — mintha te a talpaddal éreznéd a csoki ízét!
- A lepkék pödörnyelve olyan, mint egy összetekert szívószál: ha inni akarnak, kigöngyölik.
- A völgy lepkéi minden nyáron visszatérnek — a nagyszüleik is pontosan ide jártak.