Tengeri teknősök
5. fejezet · Olvasósarok — Rodosz

Tengeri teknősök
A görög tengerekben óriási tengeri teknősök úszkálnak. Az itteni fajtát carettának, magyarul álcserepes teknősnek hívják. Egy felnőtt caretta páncélja majdnem egy méter hosszú, és a teknős akár 100 kilónál is többet nyomhat — a vízben mégis kecsesen, szinte repülve úszik.
A teknősmama élete nagy utazás. Több ezer kilométert is úszik a tengerben, de amikor eljön az ideje, valami hihetetlen történik: visszatér pontosan arra a partra tojást rakni, ahol ő maga kikelt. Éjjel mászik ki a homokra, hátsó lábaival gödröt ás, abba rakja a tojásait — akár százat is —, majd gondosan betemeti őket, és visszacsusszan a tengerbe.
Körülbelül két hónap múlva a homok alatt kikelnek a pici teknősök. Egyszerre bújnak elő, és azonnal futni kezdenek a tenger felé — az utat a víz fölött csillogó holdfény mutatja nekik. Ez a néhány méter életük legizgalmasabb futása, ezért ilyenkor nagyon fontos, hogy senki ne zavarja őket.
Érdekes, hogy a homok melege dönti el, fiú vagy lány lesz-e a kis teknős: a melegebb fészkekből több lány, a hűvösebbekből több fiú kel ki. A tengeri teknősök ráadásul nagyon sokáig élnek — akár 100 évig is —, és egész életükben úton vannak.
- A tengeri teknős nem tudja behúzni a fejét a páncéljába — a szárazföldi rokonai viszont igen.
- A teknősök sós „könnyeket” sírnak: így szabadulnak meg a tengervízzel lenyelt sok sótól.
- A caretta egyetlen levegővétellel akár 40 percig is a víz alatt marad.
- A kis teknősök közül csak nagyjából minden ezredik éri meg a felnőttkort — ezért kell nagyon vigyázni rájuk.